Az utóbbi pár évben sok emberi kapcsolat esett át átalakulásokon azért, mert sokan elkezdtek máshogy gondolkodni és tekinteni azokra a dolgokra, helyzetekre, amelyeket korábban természetesnek vettek. Emiatt elkezdett egy fajta elkülönülés bekövetkezni, és a hasonló a hasonlót vonzza alapon kapcsolódni egymáshoz.

Minél tudatosabb valaki, és főleg, ha dolgozik önmagán, akkor elkezd az önértékelése szépen lassan egyensúlyba kerülni, ami ahhoz vezet, hogy észreveszi azokat a jeleket, ami addig nem tűnt fel, vagy elnyomta magában a békesség kedvéért.

Az emberi kapcsolatok minőségét az határozza meg, hogy mennyire képesek őszinték lenni egymással, és milyen érzelmek vannak bennük egymás iránt? Ez pedig nagyon könnyen leszűrhető a viselkedésből abban az esetben, ha levesszük azt a szemüveget, amelyiken keresztül azt láttuk csak, amit akartunk, a többit pedig elhessegettük, mert amivel nem foglalkozunk, az nincs is ott…

Van egy rossz hírem: De. Ott van. És lehet, hogy nem akkor, hanem később, de dolgozik benned. Fáj, szomorúvá teszi a lelked, és többnyire meg is jelenik előbb-utóbb valamilyen fizikai tünetként azért, hogy emlékeztessen rá, mivel is kellene foglalkoznod!

Ebben mindig van hova fejlődni! Méghozzá azért, mert aki szeret, a végtelenségig hajlamos tűrni, és elnézni a másiknak a viselkedését. Úgy van ezzel az ember, hogy igyekszik nem támasztani elvárásokat, elfogadó lenni, és ezzel képes is a ló túloldalára átesni, mert ennek a vége mindig az, hogy feláldozza magát! Tudom, mert én is ezt csináltam!

Ha valamit megtanultam ebből az az, hogy soha nem szabad annyira éhezni a szeretetre, hogy a felénk vetett gesztusokat, amelyek mögött a legtöbbször érdek húzódik, összekeverjük a törődéssel! Mert a kettő még hírből sem ugyanaz!

Tudod, nem mindegy, hogy amikor elmész valahova, valakikhez – legyen az családtag, rokon, vagy ismerős, hogyan bánnak veled, hogy viselkednek veled? Nem mindegy, hogy megtűrnek, elviselnek, mert „muszáj”, vagy tisztelnek, szeretnek és ezt ki is mutatják neked!

Tapasztalatból tudom, hogy ilyenkor hihetetlenül nehéz meghúzni a határokat, mert annak a vége többnyire a teljes eltávolodás lesz, hiszen ami mögött nincs tiszta szeretet, önzetlenség és valódi, szívből jövő törődés, az nagyon hamar elsorvad, miután megvonod tőle az energiádat! És ez sajnos minden esetben előre borítékolható módon meg is történik…

Mi az, amit érdemes átgondolni ezzel kapcsolatban?

Figyeld meg, hogy ha elmész valahova, meglátogatsz valakiket, hogyan viselkednek veled? Gondold át, hogy érezted magad akkor, és hogy érezted magad utána? Ez csak egyszer történt, vagy többször is? Vajon mit nyersz és mit veszítesz egy-egy ilyen alkalommal? Mert ezek mindig lenyomatot hagynak az érzelmeidben, szívteredben, ami magától idővel nem gyógyul meg, csak hegesedik. Az meg azt jelenti, hogy megkeményít, és elzárja a szeretet áramlását…

Hallottad már azt a kifejezést, hogy társas magány? Ez az az állapot, amikor olyan kapcsolatban vagy, illetve amikor olyan emberek vesznek körbe, akik között te nem tudsz elvegyülni, nem tudsz egységbe kerülni velük, hanem mindig kívülálló maradsz. Minden olyan lélek, aki vállalja a családi karma gyógyítását, tisztítását mindig így érzi magát! Nem tud beilleszkedni, mert ő más. Rengeteget tudnék erről mesélni…

Viszont, ha te most magadra ismertél, akkor egy valamit mindenképpen tudnod kell: Ezeket a feladatokat csak azok a lelkek tudják bevállalni, akik valóban erősek! Mert ehhez akkora erő kell, ami sokszor sok emberben sincs meg együttvéve! Gondolj bele abba, hogy neked élni kell és fejlődni egy csomó ember között, miközben mindenki azt akarja bebeszélni neked, hogy veled van a baj, mert más vagy, mint a többiek! Sajnos nem is mindenki képes végig csinálni….

Nekem van összehasonlítási alapom a magánnyal és a társasmagánnyal kapcsolatban, és elmondom, hogy ezerszer is inkább egyedül lennék, mint olyan emberek társaságában, akik között magányosnak érzem magam! Az egyedüllét nem magány, akkor válik azzá, ha valaki kibillen az egyensúlyából, mert másoktól teszi függővé a boldogságát!

Érdemes átgondolni azt, hogy mennyire fontos neked az, hogy olyan emberek legyenek az életedben, akik nem téged akarnak, csak beérik veled, vagy megtűrnek, mert muszáj? Melyik szolgálja hosszútávon inkább az érdeked és miért? Persze, minden helyzetben ott van a tanítás, de az is a tanítás része, hogy meg kell tanulni meghúzni a határokat!

Ismerd fel magadban az értékest, aki megérdemli a tiszteletet és az őszinte szeretetet, és soha ne érd be kevesebbel, mint amit megérdemelsz! Ha valaki kiesik az életedből, annak oka van, és biztos lehetsz benne, hogy jönni fognak helyette mások, de csak akkor, ha el tudod engedni, és nem áll az „ajtóban”, hogy se ki – se be senki ne tudjon jönni tőle!

Mindig van választásod, válaszd a lelki békét, mert az visz a legmesszebbre téged!

Szeretettel:  Katry Iza