a Most egy olyan időszakban élünk, ahol minden egyensúlytalanságnak – akár kívül, akár belül bennünk, ki kell derülnie, a felszínre kell kerülnie annak érdekében, hogy megoldódjon, bármiről is legyen szó.

Lássuk be, ez tud elképesztően fájdalmas és nehéz lenni. Főleg akkor, ha valakit még egyéb lelki vagy érzelmi terhek is húzzák. Nem véletlenül szajkóztam már évek óta, hogy bizony bele kell állni a feladatba, és dolgozni kell mindenkinek önmagán, megszabadulni minden lelki tehertől, ami visszatartja, mert eljön az az idő, amikor ezek hatalmas hátrányt jelentenek!

Eljött az az idő. Mindenkinek, még nekem is hoz elő az élet olyasmit, ami még megoldatlan, ami még esetleg feldolgozandó, amiben nincs egyensúly – bármi is legyen az, mert az új korszak energiái csak akkor tudnak igazán beépülni és érvényesülni, ha nincs akadály bennünk, vagy az életünkben!

Ezek közül az egyik az, hogy fel kell ismerni azt, miben korlátozzuk magunkat? Mert ez jellemző az emberre. Ha már gyerekkorunkban megtanították volna nekünk azt, hogy figyeljünk oda ezekre, akkor valószínűleg az egész világ teljesen máshogy működne!

Amikor valaki tudatosan teremti a valóságát, és nem rábízza magát a sorsra, mert elhiszi, hogy esélye sincs, akkor elképesztő szintekre képes elérni! Na persze nem öt perc alatt, hiszen mindenben ott van az isteni időzítés, ami azt jelenti, hogy mindennek szinkronban kell lennie mindennel ahhoz, hogy egy esemény megtörténjen.

Csakhogy az embereknek ezt senki sem tanítja meg. Maguktól kell felismerniük, hiszen a hatalomnak a tudatos és egészséges önértékeléssel rendelkező ember nem a barátja! Viszont ez már változik, mert az újabb generációk már teljesen máshogy állnak az élethez!

Az önkorlátozó gondolatok, hiedelmek és döntések annyira hozzátartoznak az életünkhöz, hogy észre sem vesszük! Márpedig meg kell tanulni felismerni és elengedni, megváltoztatni, máskülönben csak toporgunk és nem értjük, hogy miért? (április 22.-én ez lesz a témája az Online Csoportos Tanulásnak!)

Ebben az időszakban nem csak az önkorlátozás tart vissza minket, hanem az önértékeléssel, önbecsüléssel és önbizalommal kapcsolatos egyensúlytalanságok is! El kell kezdeni dolgozni önmagán mindenkinek, vagy ha már dolgozik, akkor érdemes átgondolni, hol is tart ebben a folyamatban, mi az, ami akadályozza, mi az, ami segíti? 

Az önmunka nem nehéz, csak rá kell jönni, hogy kell jól csinálni. Volt már olyan csoportos tanulás, ahol ezt tanítottam, ha lesz megfelelő számú jelentkező, akkor lesz ismétlés! Minél inkább megérti valaki a lényegét, annál könnyebb lesz végeznie ezt a feladatot, és az eredmény is viszonylag hamar megmutatkozik!

Bármilyen helyzetet is dob eléd most az élet, és bármennyire nehéz is talpon maradni, fontos, hogy ne hagyjuk magunkon eluralkodni a rossz érzéseket! Nyilván hagyni kell, hogy átéljük, mert máskülönben az csak elfojtás lesz, ami nem vezet jóra! Igenis hagyni kell magunkat szomorúnak, elkeseredettnek, dühösnek, vagy mérgesnek lenni! Csak nem szabad beleragadni! 

Az, hogy valaki pozitív beállítottságú nem azt jelenti, hogy mindent rózsaszínben lát, hanem azt, hogy amikor pocsék a helyzet, rossz dolgok történnek, megpróbálja a nagyobb képet látni! Mert minden okkal történik, és bármennyire fáj is, a mi érdekünket szolgálja hosszútávon!

Számtalanszor fordult már elő velem, hogy visszatekintve az életem olyan pillanataira, amikor olyasmiket éltem át, amit sokszor nem is értem hogy éltem túl, rájöttem, hogy mennyire szükséges volt, mert mennyit tanultam az adott helyzetből!

És még egy fontos dolog: ha egy leckét nem sikerül könnyen megtanulni, a következő helyzetek mindig nehezebbek lesznek! Érdemes belefektetni energiát és szembe nézni a félelemekkel, ha az ember később nem akar egy olyan pofont az élettől, ami simán földhöz vágja! El sem tudom mondani, hogy ezt mennyiszer eltoltam! De végül is azért vagyunk itt, hogy tapasztaljunk, hibákat kövessünk el és tanuljunk belőlük, nem?!

Senki sem tökéletes, és nem is kell annak lenni! De elvárni sem szabad többet magunktól, mint amire képesek vagyunk! És ha már itt tartunk, akkor másoktól sem…

Nem kell mindig erősnek lenni, nem kell mindig egyedül megoldani mindent, érdemes segítséget kérni és elfogadni akár emberektől, akár az Angyaloktól, Galaktikus Segítőktől, vagy szellemi segítőktől – kinek – mi…

Néha csak arra van szükségünk, hogy valaki meghallgasson minket. És hidd el, ha kimondod, ami bánt, már megkönnyebbülsz! A belső gyermek már így is tud gyógyulni.

És ha nem akarod mások orrára kötni, beszélgess az Őrangyaloddal! Ő szívesen meghallgat, és válaszol is neked még akkor is, ha nem hallod, mert lehet, hogy érzésben vagy gondolatokban érkezik a válasz, és az is lehet, hogy később mondjuk mosogatás közben!

Belegondoltál már, hogy amikor magadban beszélsz, akkor ki válaszol neked? Ezen érdemes elgondolkodni…

Amikor sorra jönnek a nehézségek az életünkben, hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy büntet minket az élet. Pedig valójában csak meg akar mutatni valamit, amit még nem értettünk meg.

Szeretettel: Katry Iza