Antiszociális vagy szelektív?
A világunk változik, az emberek tudatosodnak, ami azzal jár, hogy teljesen más szemmel kezdik nézni a világot, mint korábban. Ez azt is jelenti, hogy a többi emberhez is máshogy viszonyulnak, ezért a kapcsolatok is átalakulnak. Sokan kiesnek az életünkből, mások pedig belépnek. Én azt látom, tapasztalom, hogy többen esnek ki, mint ahányan belépnek.
Minél tudatosabb az ember, annál inkább felismeri, hogy mekkora jelentősége van a lelki egyensúlynak. Ugyanis ennek az egyik alapfeltétele, hogy a környezetünk ne legyen mérgező számunkra. Nyilván ezt nem lehet mindig elkerülni, de ez nem is így működik, hanem úgy, hogy legbelül megjelenik bennünk az elhatárolódásra való igény.
Ez az oka annak, hogy azok az emberek, akik korábban szerettek társaságba járni, lassan, de biztosan inkább más elfoglaltságok után kezdenek nézni, többször maradnak otthon, és több időt fordítanak az ún. ’énidőre’.
Természetesen ilyenkor jönnek a különböző címkék azoktól, akik nem értik és nem is tudják, vagy nem is akarják elfogadni a változást. Gyorsan lehet az emberből ’antiszociális’, miközben erről szó sincs, hanem inkább szelektívvé válik az ember.
Én mindig is introvertált voltam, bár egy jó ideje már inkább ambivertált vagyok, ami azt jelenti, hogy szeretem a társaságot, de szükségem van az egyedüllétre is. És szerintem pont a tudatosodás miatt változtam meg.
Az a tapasztalatom, hogy az introvertáltságot nehezen értik meg azok az emberek, akik nem ilyenek, és emiatt elég sok konfliktushelyzet alakulhat ki az évek alatt. Ezért tudom megérteni azokat, akik szépen lassan visszahúzódóvá válnak, mert átalakult az értékrendjük, ám ezt a környezetük nem tudja tolerálni. Lehet egy extrovertált emberből szépen lassan visszahúzódó is, láttam már ilyet.
Ugyanis azért válik valaki szelektívvé, mert nem tud azokkal a viselkedés- és gondolati mintákkal azonosulni, amivel korábban igen. Azaz, már nem rezonál azokkal az emberekkel, akikkel évekig egy társaságba tartoztak, de ugyanez igaz a különböző tevékenységekre, helyszínekre is. Ezért nem az történik, hogy elutasítja az embereket, hanem egész egyszerűen csak belülről eltávolodik tőlük, mert nem érzi jól magát köztük, vagy ott, vagy abban. De ez egy természetes folyamat. Nem azt jelenti, hogy baj lenne vele!
Az emberi kapcsolataink különbözőek. Minden embernek meg van a maga szerepe az életünkben, és nekünk is az övékben. Néha ez a szerep az, hogy megmutassuk egymásnak tükörként, hogy mi az, ami nincs egyensúlyban bennünk, vagy az életünkben. És a fejlődésünkkel együtt ezek a szerepek változnak, hiszen pl., ha valakinek az volt a feladata, hogy segítsen az önértékelésben, amikor ezt megfejlődtük, többé már nem lesz szükség arra, hogy feszegesse a határainkat. Ezért vagy kikerül az életünkből, vagy átalakul a kapcsolat.
Na most, amikor már tudatosan képesek vagyunk megvizsgálni a kapcsolatainkat, rájövünk, hogy vannak olyanok, akik építenek, de vannak olyanok, akik csak lehúznak minket energetikailag, vagy érzelmileg. Ilyen pl. az, amikor valaki évekig igyekszik megtenni mindent azért, hogy szeressék őt, majd felismeri, hogy ez veszett fejsze nyele, merthogy nem érdemes olyan szekér után futni, ami nem vesz fel! Ezért eltávolodik és azt az energiát valami másra fordítja.
Tehát beindul egy ilyen természetes leválasztódás, és az ember szelektívvé válik. Ez azt jelenti, hogy megtanulta értékelni a saját idejét és energiáját. De ez nem egyenló azzal, amikor valaki bezárkózik, mert fél a sérüléstől! A kettő között óriási különbség van. Az elszigetelődés az mindig az érzelmi blokkok jelenlétére utal, és érdemes vele foglalkozni, mert hosszútávon csak magányhoz vezet, nem lelki egyensúlyhoz!
Amikor valaki képes szelektálni, az már a magas érzelmi intelligencia jele, mert többé már nem akarja átvenni mások érzelmeit, mivel az önismeretnek egy olyan szintjére jutott – akár tudatosan tett érte, akár csak a fejlődés velejárójaként, – ahol már fel tudja mérni, hogy mire van és mire nincs szüksége valójában.
Tehát, az az ember, aki elkezd elhatárolódni, nem lesz feltétlenül antiszociális, nem kezdi el utálni az embereket, csak megválogatja kivel kapcsolódik. Ez pedig jó dolog, csak nagyon vigyázni kell arra, hogy ne essen senki az ún. spiri ego csapdájába! Ugyanis hajlamos az ember arra, hogy többnek gondolja saját magát másoknál, amiért elkezdi jobban megérteni a világot, átlátni olyan dolgokat, amiket addig nem.
Ezt azért tudom, mert átéltem, és látom másoknál is. Viszont én ezt nem szerettem magamban, és viszonylag rövid idő alatt (pár hónap) teljes mértékben megszabadultam tőle! Ebben a rengeteg önmunka volt a segítségemre, amit végeztem.
Szóval, ha azt veszed észre magadon, hogy elkezdtél eltávolodni másoktól, hogy kiesnek emberek az életedből, akkor gondolj arra, hogy a hasonló a hasonlót vonzza. Ha már nem tudjátok egymást vonzani, akkor taszítani fogjátok, de a megfelelő időben mindig jönnek a megfelelő emberek is helyettük!
Ne keresd magadban a hibát, hanem inkább tedd fel azt a kérdést, hogy mi az, ami miatt már nem rezonáltok (harmonizáltok) egymással? Ha van valamilyen sérelem, fájdalom, az csak védekezés, nem szabad összekeverni a szelektálódással! Azon dolgozni kell, hogy ne legyen benned a tüske, mert az csak mérgezni fog hosszútávon!
Ebben a világban egy dolog a biztos, és az a változás. És ez a változás bár sokkal lassúbb, mint mi azt szeretnénk, de permanens, azaz folyamatos. Ezért is írom mindig, hogy minden sokkal jobb, mint ami látszik, mert a káoszból előbb-utóbb rend lesz, de egyébként is, mögötte mindig ott van valami magasabb szintű cél.
Szeretettel: Katry Iza