Tudod mi az, ami a legtöbb embert folyamatosan kibillenti a belső béke állapotából? Az, hogy megpróbálnak másokat meggyőzni a saját igazukról. És sajnos sokan többre tartják a saját igazuk bizonygatását, a kapcsolataiknál is.

Márpedig az az igazság, hogy hiába is akar meggyőzni valaki másokat a saját igazáról, nem fog menni! Lehet, hogy néhányan elhiszik neki, amit mond, de ők is csak azért, mert valamiben egyezik a gondolkodásmódjuk. De miért van ez így?

Azért, mert mindenkinek saját igazsága létezik. Ezt is lehet félreértelmezni, ahogy elég sokan meg is teszik, pedig igazából egyszerű. Ez nem azt jelenti, hogy annyi féle az igazság, ahány ember van, hanem azt jelenti, hogy annyi féle módon értelmezik azt, amit látnak, hallanak, tapasztalnak! Mindenki a saját szintje szerint, ahol ő tart a tudatosodásban.

Mindenkinek saját világképe létezik, és aszerint értelmezi a kapott információkat, hogy mi fér bele ebbe. Ami nem fér bele, azt kategorikusan el fogja utasítani, mert a tudata nem tudja befogadni! Ráadásul, ha mindenki a saját szemszögéből látja a dolgokat, történéseket, akkor két ember csakis kizárólag kompromisszumok árán tud közös nevezőre jutni!

Na de nem ám úgy, hogy az egyik enged a másiknak, hanem úgy, hogy mindkettő enged a saját igazából. Ez így olyan szép lenne nem?! De ez sajnos jelenleg még nem életszerű, ezért itt életbe lép az „okos enged” elve. Persze ez is némi magyarázatra szorul…

Mit is értek ezalatt? Azt, hogy fel kell ismerni, hogy minél több energiát fordítasz a saját igazad bizonygatására olyan embereknek, akik nem akarnak megérteni, annál több életerőt veszítesz általa, ugyanis pazarolod az energiát, amit az életerővel fogsz pótolni! N e m  é r i  m e g !

Na de most akkor kérdezhetnéd tőlem, hogy ha ráhagyod, akkor azzal elismered, hogy a másiknak van igaza, ez miért jó neked? Azért, mert meg kell tanulnod békében lenni azzal, hogy mások nem értenek, és nem látják úgy a világot, ahogy te! Ez egy lecke.

Másrészt viszont érdemes feltenni magadnak azt a kérdést, hogy ha az igazad bizonygatása közben a mentális egészséged sérül, akkor mit is nyertél ezzel? Mire jó az neked, hogyha olyasmin stresszelsz, amiből nem jöhetsz ki jól? Tudod, mit szoktam erre mondani mindig? Hogy amitől meg akarsz szabadulni, annak ne adj energiát!

Próbáld ki! Ha valaki veszekedni próbál veled, vegyél három nagy levegőt, és mondd ki hangosan, hogy nem adok ennek (a dolognak) energiát! És persze a másik embernek sem, mert aki tele van negativitással, és nem is akarja meglátni, hogy létezhet más verzió is, mint a saját igazsága, az a veszekedésből, a te alacsony szintre lehúzott energiádból energiát nyer magának! És ilyenkor te kimerült, kedvetlen és stresszes leszel, miközben ő meg láthatóan megerősödik. Ahogy már írtam: nem éri meg!!

Ez olyan, mint az általam már többször használt példa erre, a tűz. Ha nem teszel rá több fát, sőt, elzárod a levegőt, (pl. földet szórsz rá, vagy vizet öntesz rá), akkor mi történik? Kialszik. És nem tud kárt okozni. A veszekedés és a vita pont ugyanez!

Minél kevesebb energiát fordítasz arra, hogy bizonyítsd az igazad, annál kevesebb energiád marad a valóban építő jellegű tevékenységekre! Mindenkinek meg van a véleménye, és ezt nem tudod megváltoztatni, ennek az adott személyben belülről kell megtörténnie. De erőszakkal nem megy!

Régen én is ezt csináltam. Mindenkit meg akartam arról győzni, hogy milyen igazam van, és ezért persze nem is voltam túl népszerű… De ez az alacsony önértékelésemből fakadt. Ma már eszemben sincs vitatkozni! Sokkal többet ér a lelki békém, minthogy én bárkit is meg akarjak győzni bármiről!

Egyáltalán nem gondolom, hogy én mindent tudnék, vagy több lennék másoknál, egész egyszerűen csak tiszteletben tudom tartani mások nézőpontját, mert ettől (már) nem érzem magam kevesebbnek sem! A lelki békém többet ér, és nem is befolyásol igazából semmit az, hogy nekem mennyire van igazam. Ha úgy van, azt az élet igazolja, ha nem, akkor meg azt.

Tanuld meg elengedni mindazt, ami nem szolgálja az érdeked akkor is, ha ez azt jelenti, hogy mások veregetik a saját mellüket közben! Mindezt úgy, hogy közben nem elnyomod magadban az érzéseket, hanem dolgozol azon, hogy megértsd, miért jobb így neked! Akkor nem önfeláldozás lesz, hanem határhúzás. Nem mindegy!

A lelki béke egy olyan kincs, amiért meg kell küzdeni, mire elérjük, és semmi sem tudja pótolni!

Szeretettel: Katry Iza