Mostanában az emberek elkezdtek látni, nem csak nézni. Ezt értsd úgy, hogy már észrevesznek olyasmit, ami fölött korábban átsiklottak, amit elfogadtak, amibe beletörődtek. Ennek az oka részben az, hogy megváltoztak az energiák, amelyek hatnak ránk, másrészt viszont a kollektív tudatban szereplő információk minősége is magasabb lett az emberiség tudatosodási folyamatainak köszönhetően.

Ennek következtében a kapcsolatok is erős átalakuláson mennek keresztül, és megváltoznak az erőviszonyok is.

A spirituális úton járó emberek – nem azok, akiknek nagy az egójuk, hanem azok, akiknek alacsony az önértékelésük többnyire beleesnek abba a hibába, hogy túl sokat tűrnek másoktól.

Mindig több esélyt adnak arra másoknak, hogy bántsák őket, mert azt hiszik, hogy mivel ők a tudatosak vagy tudatosabbak, nekik kell jobban alkalmazkodni a másikhoz. Ennek az lesz az eredménye, hogy nekik leépül az önbecsülésük, mások szemében pedig egyre kisebbekké válnak.

Ez azért van így, mert ők tükröt mutatnak neki, hiszen senkinek sem kell megfelelni! És ha mindig adunk még egy esélyt, akkor azzal csak azt tanítjuk a többieknek, hogy velünk bármit meg lehet tenni, mert úgyis ott leszünk…

Nos, egy ponton mindenkinél betelik a pohár, és kénytelen lesz szembenézni azzal, hogy a dolgok nem mehetnek tovább a régi módon! Ilyenkor teljesen egyén és helyzetfüggő, hogy mi fog történni, mert van, ahol valamilyen konfliktushelyzet jön létre és van, ahol csak egyszerűen eltávolodik az illető. Többé nem jelentkezik, hanem végre pontot tesz oda, ahova addig mindig vesszőt rakott…

Önmagadat választani sokszor ugyanúgy fáj, ugyanazt az elhagyatottságot érzed – csak most te vagy az, aki végül elengedi azt, ami már nem szolgál. Természetesen ilyenkor mindig megkérdőjelezi magát az ember, de hosszútávon úgyis mindig igazolja az idő azt, hogy a döntés helyes volt.

Ha te most abban a cipőben jársz, amiről beszéltem, akkor érdemes elgondolkodnod azon, hogy mi történik, ha maradsz, és továbbra is játszod a lábtörlőt? Hova vezet ez? Vajon mi fog változni akkor, ha te nem húzod meg a határaidat? Mitől változna meg bármi is?

Írd le, hogy mi szól mellette és ellene? Melyikkel veszítesz többet? Melyik az a helyzet, amelyikben inkább meg akarsz felelni valakinek, valaminek és melyik az, ahol áldozatszerepben vagy?

Ne feledd, hogy senkitől sem lehet többet elvárni, mint amire képes! Magadtól sem. Ez az időszak kőkeményen tanít mindenkit a határok húzására. Helyettünk nem teszi meg senki! Viszont amikor végre képesek vagyunk rá, és visszafelé tekintünk, annyira furának és idegennek tűnik az, hogy vártunk – a semmire – akár évekig!

A lelkibékét nem adják ingyen, annak elérése sokszor fájdalommal jár. Ám mégis mindenki érdekét egyformán szolgálja ennek ellenére is!

Szeretettel: Katry Iza