Amikor két ember között konfliktus kerekedik, az egyik legnagyobb kihívás az önkontroll. Ezt úgy értem, hogy amikor igazságtalanságnak érzi valaki a másik szavait, a legelső reakció az, hogy megpróbál visszavágni. Persze van az a másik véglet is, amikor valakinek olyan erős megfelelési kényszere van, hogy semmiképpen sem akar ő a rossz lenni, ezért inkább magába fojtja a gondolatait, érzelmeit, és hagyja, hogy belülről marcangolja az az érzés, hogy nem érdemli meg a másik viselkedését. Nyilván ahány ember, annyiféle módon lehetne még tovább boncolgatni ezt a kérdést, de én most csak ezekkel akarok foglalkozni, mert mindenki el tudja dönteni, hogy mi az, ami rezonál vele, és mennyire. Ugyanis sokan vannak, akik kicsit ilyenek is, és olyanok is.

Általánosan elmondható, hogy az emberek tele vannak vélt, vagy valós sérelmekkel, amiket cipelnek magukban, és ez meghatározza a reakcióikat, a viselkedésmódjukat, sőt! még a gondolkodásmódjukat is. És mivel az egész világ tükör nekünk, vagyis minden és mindenki azt tükrözi vissza ránk, ami bennünk nincs egyensúlyban, ezért értelemszerűen adott szituációk, adott reakciókat fognak kiváltani bennünk. Na most az, hogy valaki vissza vág-e, vagy sem, először is ego és önbizalom kérdése, másodszor pedig a tudatszint függvénye. Mert sokan az egot az önbizalomhiányuk pótlására használják, azaz minél kevesebbet gondolnak magukról, annál hangosabbak próbálnak lenni – szó szerint is, és átvitt értelemben véve is.

De a tudatosodás útjára lépve van az a pont, ahol ezt felismeri mindenki, és rengeteg önmunkával, és némi segítséggel – ma már viszonylag rövid idő alatt sokkal kiegyensúlyozottabbá válhat, ami azt eredményezi, hogy az ilyen helyzetek megszűnnek az életükben, mivel már nincs benne többé tanítás!

Mert görbe tükröt csak addig mutat a világ nekünk, ameddig meg nem tanuljuk az adott leckét. Onnantól már csak az egyensúly tükröződik vissza, és aminek nem kell megtörténnie, az nem történik meg velünk! Tehát amikor valaki olyannak látszik, akinek nagy az egoja, nem biztos, hogy úgy is van! És az sem mellékes, hogy teljesen mindegy, kinek mekkora az egoja, a bántások és a sértések ugyanúgy fájnak, és nyomot hagynak az ember lelkében, csak máshogy mutatják ki!

Persze van az a helyzet, amikor valakinek valóban nagy az egoja, és észre sem veszi, hogy mekkorákat tud belerúgni a másikba, mert hiányzik belőle az empátia. Viszont ők is tele vannak sérelmekkel, és az egoval védik a lelküket a további sérülésektől, csakhogy ezzel megfosztják magukat rengeteg pozitív érzelem megélésétől is!

Azoknak, akiknek nagyon alacsony az önértékelésük, nem mernek vissza vágni, mert nem bírnák elviselni annak a terhét, hogy a másik személy rossznak, vagy hibásnak állítsa be őket. Ezért inkább nem válaszolnak, csendben tűrnek, vagy már csak akkor válaszolnak vissza, amikor túl sok minden gyűlt össze bennünk, csakhogy addigra már annyi a belső feszültég is, hogy szinte mint egy vulkánból, úgy tör elő bennük a sok elfojtott sérelem. Emiatt pedig további sérelmeket fognak elszenvedni. Ezért mondom mindig, hogy a konfliktuskerülés mindig még nagyobb konfliktusokhoz vezet hosszú távon!

Viszont idővel, ahogy az ember egyre tudatosabb, egyre magasabb rezgésszinten próbál élni, gondolkodni, viselkedni, ez megváltozik, és már nem akar visszavágni, de már nem akar szenvedni sem, ezért elkezdi keresni a megoldásokat arra, hogy megszabaduljon a lelki terheitől, mert ösztönösen is érezni fogja, hogy abból indul ki minden problémája.

Mi a megoldás?

Két kulcsa van: a lelki béke, és a feltétel nélküli szeretet. Az utóbbi az mindenkiben ott van, csak ameddig tele van valaki sérelmekkel, és fájdalmakkal, addig ez nem tudja igazán megmutatni önmagát, hiszen ott él benne az a védekezési mechanizmus, ami abból indul ki, hogy „ha megmutatom az érzelmeim, akkor sérülhetek!”

Nyilván ha pofonra pofonnal válaszolunk, annak sosem lesz vége. A megoldás ezért a tudatos gondolkodásmódban is, és ahogy említettem a lelki egyensúlyban keresendő, mert aki ezekkel rendelkezik, nem éli meg sértésnek mások szavait, mert felismeri, hogy azok nem róla szólnak! Arról nem is beszélve, hogy az ilyen helyzetek sem sűrűn jelennek meg az életükben többé. De ehhez nagyon sok önmunkára van szükség első sorban.

Ezért, először mindig meg kell szabadulni a lelki terhektől, amelyeket cipel magával, amelyekről lehet, hogy nem is tud, mert elfojtotta őket valamikor – akár előző életeiben. Ezek feltárásában, a hozzájuk tartozó blokkok feloldásában érdemes egy Gyógyítótól segítséget kérni, mert nagyon sok idő alatt, és rengeteg önmunkával ugyan lehet ezeken enyhíteni, de van, amihez kell a segítség! És ha valamit meg lehet oldani könnyen, el lehet érni lényegesen kevesebb erőfeszítéssel, akkor miért kellene hónapokig, vagy akár még évekig is szenvedni miatta? A feladat oroszlánrésze mindenképpen az önmunkáról szól, tehát ezt nem veszi el senki, csak max. megmutatja a legkönnyebb módját, és megkönnyíti a feladat megoldását!

Erre rengeteg technika és módszer létezik, mindenki meg tudja találni azt, ami neki a legmegfelelőbb, sőt! A legtöbbször több módszer is szükséges ahhoz, hogy végül egy adott tehertől meg tudjon szabadulni valaki. Ez azért van így, mert folyamatosan tudatosodunk, és csak annyit értünk meg a világból, amennyit a tudatunk be tud fogadni! Ezért az angyali és szellemi segítőik mindig azokhoz visznek mindenkit, aki az adott időpillanatban a legtöbbet tud segíteni, hiszen a fejlődést mindig maga az út adja, nem pedig a tény, hogy valaki eljutott „A”-ból „B”-be.

Ha úgy érzed, hogy magadra ismertél, és szeretnéd megtalálni a megoldást, akkor én is tudok segíteni ebben. 

Várom a jelentkezésed,

szeretettel: Katry Iza                                                                                                                                                                                                                        2024.11.30